2020. január 17., péntek

2019. február 5., kedd

BABAVÁSÁR

Babavásár lesz két időpontban is a Rebaba facebook oldalán.

https://www.facebook.com/Rebaba-%C3%9Ajj%C3%A1alkotott-bab%C3%A1k-1453829237997973/

Az első időpont 2019. február 7-e, csütörtök 20 óra.

A vásár bevételével minket, egy háromgyermekes nagycsaládot támogattok, illetve a pénzt a nemrégiben tűzkárt szenvedett leendő házunkra fordítjuk majd. Már nagyon szeretnénk beköltözni :)

Várok mindenkit szeretettel az oldalamon, pontban 20 órakor teszem majd ki a babák képeit, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen foglalni.

A babákat a kép alatti hozzászólásban lehet lefoglalni.A legtöbb baba 6990 ft lesz. A "licit-babákra" pedig 24 órán át lehet licitálni, 500 ft-os licitlépcsővel.
A babákat 1 héten belül kell kifizetni, és küldöm is a szerencsés vásárlónak.

2018. november 5., hétfő

BABAVÁSÁR

Sziasztok!

Karácsonyig még tervezek néhány babavásárt az oldalamon. Nem olyan egyszerű a helyzetem, mivel költözni fogunk...
Jelenleg is van még néhány elvihető baba a fb. oldalamon.


2018. október 19., péntek

Babázásról, a Rebabákról a pszichológus szemével

Megkértem Huszár Márta pszichológust, hogy írjon néhány gondolatot a babázás lélektanáról, hogy miért is fontos, mit adunk a gyermek kezébe, hogy miért is jó választás a Rebaba.

  
Gondolatok a babázás lelki hátteréről 

A gyermekek, akik babáznak, segítséget, érzelmi támaszt, teljes megértést, és teljes elfogadást élnek meg babáikkal való játékuk közben.

 1.  A babák a gyerekek számára hasonlóan működnek, mint a vetítővászon
   -  egyrészt rávetítik saját vágyaikat, érzelmeiket, fantáziájuk képeit
   - másrészt azonosulási mintaként, átalakítást követően „visszavételezik” a játék közben  
           megváltozott érzelmet-élményt-állapotot.
2. A babák életre kelnek a gyerekek képzeletében, és rajtuk keresztül élnek meg (mint a moziban): 
  - élethelyzeteket (orvosnál, veszekedés, egy hajléktalan tehetetlen utcai léte, vásárlás, apa-anya 
         kommunikáció, a nagyi bántása, stb.)
  - megtapasztalt élményeket (látott-hallott jelenetek: filmrészletek, meseepizódok, a valóság egy-
        egy pillanata, vagy tartós állapot, stb.)
  - érzelmeket (síró szülő, valaki megbántása, erőviszonyok az emberek között, boldog találkozás, stb.), amelyeket még nem értenek, még nem tudnak feldolgozni, esetleg szorongást keltenek bennük vagy érzik a környezet viselkedéséből, hogy van valami „fura” a helyzetben…

3. A játék valójában élet-gyakorlat; sajátos, belső képekkel, amelyek segítenek megfoghatóvá tenni a gyermek számára saját érzéseit, segítenek megérteni saját szükségleteit, és segítenek megtalálni azok megelégítésének módjait: a változás-változtatás-fejlődés lehetőségeit, útjait.
4. Játék közben, a babákon keresztül, a gyerekek egyszerre kommunikálnak önmagukkal, és a külvilággal: a babák képviselik saját személyiségük egy-egy részét (pl. azt, aki fél a kutyától, vagy aki mindig sír, amikor anya elmegy az oviból), ugyanakkor képviselik a „megoldót” is (aki bátorít, megvigasztal, segít); - a megoldó általában szülői hang, vagy más, megbízható felnőtté.
5. Babákkal való játék közben a gyerekek a segítő külső hatásokat, és saját belső erőforrásaikat igyekeznek összekapcsolni: beépíteni magukba a kívül (anyától-apától-nagyitól, stb.) megtapasztalt megoldásokat, és azokat sajátjukként felhasználni, amikor szükséges.
6. Azért ismétlődnek a játékok, mert a belső átélés jó élmény; másrészt az érési folyamatokkal kölcsönösségben erősítik a gyermek saját erő-érzését, bátorságát, önbizalmát a megoldások megvalósításához – ilyenkor ’gyakorolnak’; vagy azt, amit megtanultak vagy azt, amit meg akarnak tanulni...

A fentiek alapján az, hogy mit tükröz-sugároz a játék baba arca, erőteljesen hat a gyermek érzelmi fejlődésére.
Akár gyermeki, akár felnőtt arc néz a babáról, az érzelemkifejezésnek, és az érzelmi azonosulásnak a megéléséhez szükséges, és fontos, a tiszta, jól kódolható és dekódolható arckifejezés.
Amit az arc kifejez, az egyszerre a befogadás felülete, és az azonosulás mintája is.
Például:
Egy felnőtt sminkkel ellátott, csábításra-hódításra készült, párkapcsolati szükséglet megelégítését szolgálóan kifestett női arc, az óvódás, kisiskolás gyermek számára aktuális érzelmeit (mondjuk a szorongását, szégyenét, titkos haragját, stb.) befogadó felületként nem funkcionál; vagy inkább torzít.
Ezzel szemben küld a gyermek felé olyan impulzusokat, amelyeknek még nincs helye az aktuális fejlődési szakaszban: felnőtt női szerepekről, szexualitásról, felnőtt párkapcsolati vágyakról; ezek zavarba ejtőek a gyerekek számára, mert nem tudják azonosítani a nyomukban keletkező érzéseket, a játék eredeti funkciójával; nem éli meg a megértést.
Végül az érzelmi visszavételezés sem lesz sikeres, tekintve, hogy felnőtt szerepek érzelmeit mintázó arcok a gyermek számára, aki az érzelmeknek sokkal egyszerűbb, körülhatároltabb szintjeit éli zavart okoz a dekódolásban; nem kapja vissza az együttérzést, vagy a kivetített saját érzéseket.
Az történik, hogy a gyerekek magányosak maradnak az ilyen babák mellett, mert azt a „megértést”, és „elfogadást”, amit egy igazi baba nyújthat, nem kapják meg.


Miért jó a Rebaba? A képmás baba csodája.

A gyerekeknek a játékhoz – az igazi, egészséges, fejlesztően ható játékhoz a kidolgozott, kész sémák helyett, inkább felületekre van szükségük, hogy azokon gyakorolhassanak, azokra vetíthessenek, azokon önmaguk dolgozhassák ki, saját, egyedi képeiket, fantáziájuk, személyiségük, és főleg saját tempójuk szerint.
Az élő - élet-közeli, egyszerű, gyermeki szükségletekre felelő - babák nyújtanak megfelelő felületet ehhez a komplex, gyermeklélekben zajló, szépséges folyamathoz, mert ők hasonlítanak a gyermeki világ valóságához; alkalmasak az érzelmek befogadására, megértésére, és visszatükrözésére.
A képmás-babák az előzőeken túl, abban a fejlődési szakaszban jelenthetnek különös segítséget, amikor a gyerekek kezdik felfedezni saját ’másságukat’; a többiekétől eltérő testi jegyeiket - akár betegség, akár származás, akár bármilyen más okból eredően.
Óvodás és kisiskolás korban a kortársakhoz való hasonulás az identitás alakulásának lényeges eleme; segít a szülőről való elsődleges kapcsolat lazításában; segít az önállósodásban; segít a kortárscsoportban való önmeghatározásban.
Amikor ennek valami akadálya keletkezik, mondjuk testi jegyek alapján, akkor egy ’mindent megértő, ugyanazt átélő, teljesen elfogadó baba-barát’, a gyermekhez nagyon hasonló, erősítő ’belső hangú társ’, óriási segítséget jelenthet a gyermek számára.
Nem minden gyermek babázik.
Akik viszont igen, azok számára fontos, hogy játékszereik segítőtársak lehessenek játék-mese-világukban!

Felnőtt fejjel, utólag - tűnhet e világ kedvesnek, viccesnek, érthetetlennek, vagy bármilyennek…; azt tudnunk kell, hogy a gyerekek e világban töltött idő minden pillanatát véresen komolyan élik meg – ahogyan mi a felnőtt létünket (!) -, és nagy szükségük van benne segítőkre, útitársakra, együttérző barátokra; hogy legyen, aki támogatja őket a bátorságban, a küzdésben, abban a birodalomban, ahol sárkányok, rémek, ágy alatt, és sötétben búvó rettegtetők élnek, és ahol felnőttek nem lehetnek jelen, és nem segíthetnek…

Egy baba igen; ő bárhova elkísérheti, és erősítheti gyermekünket!